A SÖR
A söröket csupán erjesztési eljárásuk alapján három nagy csoportba
oszthatjuk:
Az első ilyen csoport a spontán erjesztésű sörök csoportja,
amelyet manapság már csak Belgium egyes tájain főznek, ahol az
erjesztést vadon élő és kizárólag az adott tájékon előforduló
élesztőtörzsekkel végzik, valamint 30-40% búzát és a szokásosnál akár
6-10-szer nagyobb mennyiségnyi komlót adagolnak.
Nagyobb csoportot
alkotnak a felső erjesztésű sörök. Nevüket onnan kapták, hogy az
erjesztés során az élesztő a sörlé tetején lebeg. Elsősorban
Nagy-Britannia területén, és a házi sörfőzdékben elterjedtek. A felső
erjesztésű sörök erjesztésére jellemző még, hogy viszonylag rövid ideig,
közel szobahőmérsékleten (kb. 10-21°C) megy végbe, és az élesztő egyes
melléktermékei benne maradnak a sörben, különleges gyümölcsös, olajos
ízt adva az italnak. E sörök rendszerint árpából készülnek, és az
alapanyag pörkölésétől függően lesz a sör sötétebb vagy világosabb (ha
nem pörkölik).
A harmadik, és egyben legmodernebb csoport az alsó erjesztésű sörök köre, amely a XIX.sz-tól tört előre, és mára a legelterjedtebb, és legtöbb sört tartalmazó csoporttá vált. Itt az élesztő az erjesztés során a sörlé aljára süllyed, az erjesztés viszonylag alacsony hőfokon (6-8°C), az érlelés pedig minimum egy hét 0°C körüli hőmérsékleten történik. Fontos jellemző, hogy e sörök főzéséhez a komló meg nem termékenyített nőivarú virágát használják, és a fejtés előtt általában pasztörizálják, azaz 1-2 percre 70°C-ra melegítik őket, hogy a sörben található mikroorganizmusok elpusztuljanak.
Forrás: https://serneveles.hu/sor/sorfajtak-sortipusok/sortipusok
